A Dániában zajló női kézilabda-világkupán a magyar válogatott 12–10-es félidei vezetés után nyolc góllal, 24–16-ra nyert a francia együttes ellen. Az előző két mérkőzéshez képest összeszedettebben, de még így is sok hibával játszott a magyar együttes, szerencsénkre azonban a francia is, csapatunk legjobbja a kapus Herr Orsolya volt.

Francia támadással és lövéssel, Herr védésével indult a mérkőzés, amely mintegy meg is adta kapusunknak az alaphangot a folytatásra. Bulath Anita révén megszereztük a vezetést, de a franciák gyorsan válaszoltak, majd fej fej mellett haladva 4–3-ra már riválisaink vezettek.

Fertályóra múltán egyenlőt mutatott az eredményjelző (5–5) a nézők nélküli, így abszolút hangulattalan csarnokban. A találkozónak csupán a presztízs és a gyakorlás, valamint a rutinszerzés volt a tétje, mert az elődöntőbe jutásra már egyik csapatnak sem volt esélye. Mindez erősen rányomta bélyegét a színvonalra.

 Rettentően sok volt a technikai hiba mind a két oldalon, félidei kétgólos (12–10) vezetésünket így annak köszönhettük, hogy ellenfelünk még nálunk is bizonytalanabb volt, miközben Herr Orsolya révén legalább egy átlag felettit nyújtó játékos akadt a sorainkban.

A második félidőben nem sokat változott a játék képe. Herr Orsolya továbbra is többször megoldhatatlan feladat elé állította bravúrjaival az egyre inkább elbizonytalanodó, kedvüket vesztő franciákat. Tette mindezt úgy, hogy előtte a védőfal nem igazán tudott hathatós segítséget nyújtani neki.

Viszont támadásban egyrészt bírtuk a hajrát, másrészt a figurák is sokkal jobban sikerültek. Az összeszokottság hiánya és a nemzetközi szinthez mért rutintalanságunk néhányszor visszaköszönt ugyan, de a norvégokénál klasszisokkal „puhább" francia védekezés feküdt nekünk. Ha nem is tetszés szerint értük el góljainkat, és nem minden támadásból tudtunk eredményesek lenni vagy lövéssel befejezni akciónkat, középső játékosaink kapcsolata nem volt rossz. Ráadásul leindításból és beállóból is sikerült betalálni, ami ezt megelőzően nem volt jellemző, így előnyünk folyamatosan nőtt, s a végére nyolcgólos lett.

A találkozó elején a francia játékosok tűntek vidámabbnak, felszabadultabbnak, ellentétben a feszült, görcsösnek tűnő mieinkkel, a mérkőzés után már nekünk akadt okunk az örömre.

Na, nem nagyon, és nem is túl sokáig: hazatértük után a Dániában bemutatkozó szövetségi kapitánynak, Mátéfi Eszternek mielőbb meg kell fejtenie a németek elleni második félidő mínusz kilencének, valamint a norvégok elleni „közte húsznak" az okát.

 NŐI VILÁGKUPA

B-CSOPORT, 3. FORDULÓ

MAGYARORSZÁG–FRANCIAORSZÁG 24–16 (12–10)

Aarhus, 300 néző. V: Gatelis, Mazeika (litvánok)

MAGYARORSZÁG: HERR O. – Vérten 3, Tóth T. 2, Szucsánszki, Tóth K. 2, BULATH 6, Bódi 2 Cs.: Szabó V., Szűcs G., Kovacsics 2, Zácsik 5 (2), Vincze M. 2, Kovacsicz

FRANCIAORSZÁG: Pradel – Deroin 2, Ayglon 2, Pineau 2, Goudjo, Signate 2, Baudouin 6 (2) Cs.: Lacrabere, Leveque, Limal 2, Piejos, Mendy, Ntasama Akoa, Leynaud (kapus)

Az eredmény alakulása. 2. p.: 1–0. 6. p.: 3–3. 14. p.: 5–5. 17. p.: 7–5. 25. p.: 10–8. 36. p.: 15–13. 49. p.: 20–13. 55. p.: 21–15

Kiállítások: 12, ill. 8 perc

Hétméteresek: 4/2, ill. 4/2