Imre Vilmos: - Csalódott vagyok a vereség miatt, támadásban rengeteget hibáztunk, főként a meccs kritikus szakaszaiban. Leterhelt játékosaink nem tudtak többet hozzátenni játékunkhoz. Átlövők nélkül nehéz kézilabdázni, nekünk viszont ez a legfőbb problémánk. Abban hibáztam, hogy Ferling és Tóth kiválása után nem hangsúlyoztam, hogy az első hat helyezett közé várni ezt a csapatot irreális. El kell gondolkodnom a keret jövőbeli összetételén, főként az átlövő-posztokon.

Jorge Duenas: - Nagy nyomás alatt álltunk a mérkőzés előtt, hiszen győznünk kellett, hogy maradjon esélyünk az elődöntőre, ezért nagyon boldog vagyok, hogy sikerült.

Hajdu János férfi szövetségi kapitány: - Nehéz megfejteni, hogy mi volt a gond a második félidőben. Pusztán a statisztikát böngészve kiderül, hogy a spanyolok lábbal, cselezéssel vertek meg minket. A betörések tekintetében 7-2-re győztek le, ráadásul sok hetest harcoltak így ki, míg szélről 5-2-re kaptunk ki. Átlövésekből most mi voltunk a jobbak, mint ahogy indításból is. Mindkét csapat fáradt volt, ez a spanyol válogatott nem egy világverő együttes, még akkor sem, ha legyőzte Romániát és ikszelt a norvégokkal. Sajnos tudomásul kell venni, hogy Ferlinget és Tóth Timit nem tudtuk kellőképpen pótolni, nemzetközi világklasszisok helyére tehetséges játékosok érkeztek, akiknek időt kell adni, hogy fejlődjenek. Ez a csapat ott lehet a világ közvetlen élvonalában, akár már a következő megmérettetésen is.

Kocsis Erzsébet, a világ legjobb kézilabdázója (1995): - Nagyon-nagyon el vagyok keseredve, nehéz bármit is mondani. Az első félidőben még hittem a győzelemben, mert a védekezésünk együtt volt. A második félidőben teljesen alulmúltuk önmagunkat. Utólag persze könnyű okosnak lenni, de ha egy csapatnak ennyire gyenge az átlövő-teljesítménye, akkor ez az eredmény. A kézilabda az átlövésekre épül. Nem ilyen szereplést vártunk a csapattól.