Ha a keretet nézzük, egyértelműen ott a helye a csapatban a világ egyik legjobb kapusának és irányítójának, Pálinger Katalinnak és Görbicz Anitának, és biztosra vehető, hogy ott lesz az Eb-n Vérten Orsolya, Szűcs Gabriella, Szucsánszki Zita, Tomori Zsuzsa, Hornyák Ágnes és Szamoránsky Piroska.


A magyar keret:
kapusok: Pálinger Katalin (Győri Audi ETO KC), Herr Orsolya (Győr), Pastrovics Melinda (DVSC-Aquaticum)
balszélsők: Vérten Orsolya (Győr), Vincze Melinda (Dunaferr)
balátlövők: Szűcs Gabriella (Oltchim Valcea), Bulath Anita (Podravka Koprivnica)
irányítók: Görbicz Anita (Győr), Szucsánszki Zita (Budapest Bank-FTC)
jobbátlövők: Tomori Zsuzsanna (Győr), Hornyák Ágnes (Győr), Sopronyi Anett (Tajtavill-Nyíradony)
jobbszélsők: Kovacsicz Mónika (Viborg), Bódi Bernadett (Randers), Csáki Viktória (DVSC)
beállók: Szamoránsky Piroska (FTC), Szabó Valéria (DVSC), Balogh Barbara (Dunaferr)


Mivel minden poszton minimum két emberre szükség lehet, így a balszélen Vincze Melinda, balátlövőben Bulath Anita, irányítóban Szucsánszki Zita utazása várható.


Marad négy poszt, amelyek közül talán jobbátlövőben egyszerűbb a kapitány dolga, hiszen a szóba jövő lehetséges emberek közül Tomori és Hornyák védekezésben kihagyhatatlan, Sopronyi Anett pedig az egyetlen balkezes lövő, a taktikai repertoár bővítéséhez hozzátartozhat a szerepleltetése.


Beállós poszton Szamoránsky mellett Szabó Valéria és Balogh Barbara is szerepet kapott a dániai Világkupán, ám talán még Imre Vilmos sem meri megkockáztatni, hogy döntsön kettejük között.


Ha tippelni lehetne, akkor jobbszélen és kapusposzton lehet kimaradó. Kovacsicz és Bódi mellett a rutin szól, Csáki Viktória hiába játszik jól a listavezető Debrecen együttesében, várhatóan csak Tatáig és Szombathelyig jut el a válogatottal.


Kapusdilemmák: kettő vagy három?


A legfontosabb kérdés a kapusposzt, amely bizalmi „állás”, és ahol Pálinger személyében a világ egyik legjobbja szerepel. A nemzetközi trendet figyelembe véve ritka hogy egy csapat három kapust nevezzen, bár a korább román kapitány Gherorge Tadici rendre így döntött, és annak idején Laurencz László is mindig három kapusnak, többnyire Meksz Anikónak, Hoffmann Beátának és Farkas Andreának szavazott bizalmat.


„Mindig három kapust neveztem a mindenkori keretbe, ennek több oka is volt. Az én kapusaim rotációs rendszerben védtek, mivel akkoriban nem állt a rendelkezésünkre olyan kiemelkedő játékos ezen a poszton, mint mostanság Pálinger Kati. Ráadásul egy világverseny két hétig is eltarthat, a meccsek között pedig edzenek is az együttesek, és ha egy kapus előző nap végigvédett egy meccset, ő a kétkapuzásoknál másnap nem tud dolgozni, hiszen pihennie is kell. Természetesen két kapussal is végig lehet játszani egy Eb-t vagy egy vb-t, ezt magyarázhatja, ha egy edző nagyobb variációs lehetőséget kíván fenntartani magának a mezőnyjátékosok között, támadásban és védekezésben, vagy éppen a belső posztokon” – nyilatkozta a kezi.hu érdeklődésére az egykori szövetségi kapitány.


A 2001-es és a 2003-as világbajnokság előtt Mocsai Lajos is úgy döntött, három hálóőrrel vág neki a viadalnak. Az olaszországi vb-n a két Európa-bajnok, Pálinger Katalin és Sugár Tímea mellett Farkas Andrea kapott bizalmat, míg Horvátországban utóbbi helyett már a honosított Sirina Irina védett.

Imre Vilmos helyzete hasonlít kicsit a Mocsai-érához: Pálinger személyében rendelkezik egy kiváló kapussal, csak egy kiegészítő embert kellene találni. De vajon egyet vagy kettőt? A józan ész azt diktálja, egyet – mezőnyben inkább szüksége lehet a variációs lehetőségekre. A vízipólós sikerkapitány, Kemény Dénes annak idején Kósz Zoltán mögött azért favorizálta Szécsi Zoltánt, mert cserekapusként, beugróként Szécsi volt a legideálisabb megoldás. Ezúttal is olyan hálóőrre van szükség, aki a padról beugorva képes fölvenni a meccsek ritmusát.


Herr Orsolya mellett a rutin szól, járt már világversenyen, évek óta a BL-ben véd, ráadásul megszokta a Pálinger mögötti szerepet. Pastrovics viszont kiváló formában van, a listavezető elsőszámú kapusa, aki a Világkupán is megállta a helyét.


Komoly dilemma, nem is merünk tippelni... És szerencsére döntenünk sem nekünk kell