Hajdu János, a magyar nőikézilabda-válogatott szövetségi kapitánya a románok elleni bravúros diadal után az [origo]-nak azt mondta, az Oroszország elleni sikerhez is hat világklasszis teljesítményre lenne szükség. A világbajnok gárda ugyan messze elmaradt az előző orosz-magyaron (33-24) mutatott teljesítményétől, ám a magyarok ezzel nem tudtak élni, a várt hat kiugró produktumot -Hajdu szerint - egyedül a kapus, Pálinger Katalin tudta hozni. A 22 kapott gól bravúrosan kevés, a 20 dobott azonban még kevesebb - a magyar kapitányt az elődöntő tanulságairól és a bronzmeccs előtti várakozásairól is kérdeztük.

 - Mi jut eszébe először a meccsről?
- Sajnálom a lányokat, nagyon készültek, és nagyon-nagyon szép lett volna a győzelem. Mindkét csapat nagyon sok hibát követett el, de mi 3-4-gyel többet. A 22-20-as eredmény mutatja a játék színvonalát, rengeteg ziccert hagytunk ki, az oroszok temérdek labdát adtak el, de emelt fővel jöttünk le a pályáról. Tóth Timi betegsége, Vérten Orsi hiánya nagyon megviselte a csapatot, nem tudtunk akkorát lépni, mint szerettünk volna. Pedig verhető volt az orosz csapat.

- Az oroszok védekezése eléggé zártnak tűnt, mit lehetett volna tenni ellene?
- Nagyon zárt volt, nem tudtuk megállni azt, hogy ne lőjünk. A taktika az volt, hogy ne lőjünk át, inkább betörésekkel próbálkozzunk, illetve a szélen játsszunk, de nem tudtuk megállni sajnos, hogy ne puffogtassunk középről. S hát mindent letakartak, mindent lesáncoltak, mindent fogott a kapus, de ez sem lett volna gond, ha a ziccereket bedobjuk. Tizenhárom-tizennégy kihagyott ziccer egy ilyen mérkőzésen megengedhetetlen. Nem kárhoztatom a lányokat, egy pici koncentrációhiány volt náluk. Megpróbálok lelket verni beléjük, és meríteni abból, hogy fel tudunk állni bármilyen csapat ellen. A norvégok ellen is bizonyítottuk, hogy egy 14 gólos vereség után hamar feljöttünk egyre. Oroszország ellen a 9 gólos hátrányból kettő lett. Korea ellen is közelebb kell kerülnünk, s meglátjuk, hogy ez mire lesz elég.

- Meddig foglalkoznak még ezzel a meccsel?
- Kicsit kisírják magukat a lányok, csütörtök este még hagyjuk őket szomorkodni, de péntektől már készülünk a bronzmeccsre, hiszen az is nagyon szépen csillog, és azért is mindent meg kell tenni. Ugyanolyan szintű csapattal fogunk játszani, mint most, Dél-Korea ugyanis semmivel sem gyengébb, mint az orosz. Remélem, hogy fel tudunk állni. Megcélozzuk a bronzot, régen nyertünk bronzot - tetszene nekem nagyon.

- A gigacsarnok frusztráló volt?
- Nem azért hagytuk ki Hat klasszis teljesítményt várt, hány lett belőle?
- Egy, Pálingeré. Vérten Orsi hiányzott, Tóth Timi nem volt olyan állapotban, hogy folyamatosan eddzen, és hát Görbének is vannak kisebb problémái, összeszorított foggal csinál mindent. A lábán van egy húzódása, a vállával is van egy kis gond, s nem tudott úgy lőni, mint szokott, ezek nehezítették a dolgunkat. De megvolt a sansz. Az utolsó tíz percben komoly esélyt kaptunk, de nem tudtunk élni vele. Jó ez az orosz csapat - még így is, hogy ennyit hibázik. Ha jobban koncentrálunk, és az alaphibákat nem követjük el, akkor nyerhettünk volna. De nem engedték, hogy megverjük őket.

- Korea ellen ismétel a csapat, a 11 gólos vereségből okulván, ezúttal megvan a recept a győzelemre?
- Minden meccs után sok jó ötletem van, most is lesz. A kérdés, hogy amit megálmodunk, abból mennyit tudunk végrehajtani. S egyáltalán: tudunk-e olyan feladatot kitűzni, ami végrehajtható. Korea ellen nagyon nehéz lesz, mert "felugrik, leesik, és nem tudjuk, hová pattan". Hihetetlenül robbanékonyak és gyorsak, más mozgáskultúrával rendelkeznek, és minket ez nagyon zavart az első meccsen. Azt inkább nem mondom, hogy megszoktuk őket, inkább remélem, hogy kicsit közelebb tudunk hozzájuk kerülni, és meg tudjuk viccelni őket.

- Játékoscserével, taktikai módosításokkal?
- Nagyon nem tudunk cserélgetni, eleve csak 14 játékosunk van, sőt Vérten Orsi, Tóth Timi játéka kérdéses - nem tudom, mi lesz, majd meglátjuk.

a ziccereket, mert nagyobb a tér - ezen nem múlt semmi