A pesszimisták tízgólos magyar vereségre számítottak a Románia elleni kézilabdameccsen, Hajdu János csapata pedig mindenkit meglepve négygólos diadallal simán jutott be a legjobb négy közé. A szókimondó szövetségi kapitány az [origo]-nak adott pekingi interjújában elárulta, miképp készítette fel Ferling Bernadettéket a negyeddöntőre, s arról is beszélt, hogy bár boldog lenne a negyedik hellyel, de szeretne még boldogabb lenni. Ahogy most szárnyalnak a lányok, a szakember szerint az oroszok elleni elődöntős diadal sem elképzelhetetlen.

Ilyen közel lenne a mennyország és a pokol egymáshoz?
- Az edzői szakmában igen.

- A románok olyan erősek, hogy most tényleg így örülni kell a sikernek?
- A világ egyik legjobb csapata. Oroszország, Norvégia, Románia - szerintem ez a jelenlegi top három. Örülök, hogy sikerült egy jobb csapatot megvernünk. Most jobbak voltunk.

- Sokan újabb kiadós vereségre számított. Mit üzen nekik?
- Igazuk van. Benne volt az is a pakliban, csak most nem találták el.

- Ön mire számított?
- Egy-két gólos győzelmet vártam, sőt a hosszabbításra is terveket szőttünk, már kijelöltem a hetesdobókat. Majdnem biztos voltam benne, hogy a románokkal szoros meccset fogunk játszani. De tőlük nem, míg Koreától eleve féltem.

- Mit beszélt a meccs előtt a játékosokkal?
- Nem egy beszélgetésünk volt, hanem több hosszú, s nemcsak én készítem föl őket - hárman vagyunk, két kollégámmal csapatmunkában nyomjuk a taktikát, a mentális dolgokat. Nagyon sokat beszéltünk dicsőségről, hazáról, pénzről, szerelemről, barátságról, mindenről szó volt, ami előrébb viszi a csapatot. A lányok nagyon széles érzelmi skálán mozognak, a sírástól a boldogságig egy perc alatt el tudnak jutni. Azt mondtam a lányoknak, ahhoz, hogy nyerjenek, hat-hét játékosnak kell csúcsformában játszani, akkor viszont megverünk bárkit. Szerintem most hatan csúcsformában is játszottak.

- A győzelem eléréséhez hány kézisnek kell topon lennie Oroszország ellen?
- Ott is hatnak. Az oroszokra egyébként már nem is kell készülnünk, annyit készültünk belőlük, hogy az már borzasztó.

- Az említett mély beszélgetés akár hosszabb távra is csúcsformában tarthatja a csapatot?
- Női csapatnál soha nem lehet tudni. Minden napot újra kell élni. Minden nap, minden edzés, minden meccs előtt új élet, új helyzet áll elő. Minden mérkőzés új történelem. Itt nincsenek sablonok, nincsenek tendenciák. Aki tendenciákra számít, az nagyon-nagyot fog csalódni.

- A vereségek okait sikerült feltárni?
- A kézilabda egy olyan sport, ahol egyik napról a másikra történnek csodák, a legerősebb csapatok kikapnak a gyengébbtől, ezért szép ez a játék. A tesztmeccseken elszenvedett két vereségben az akklimatizációs, az oroszok és a Korea elleni vereségben pedig a fizikális mélypont volt benne. Mostanra kipihente, kialudta magát a csapat, frissek voltak a játékosok, s ez nagyon sokat számított.

- Csalódott lenne, ha negyedik helyen végezne a válogatott?
- Nem, én már boldog vagyok így is, a negyedik hellyel is boldog lennék. De szeretnék még boldogabb lenni.

- Azaz azt szeretné, hogy...
- Az oroszokat meg kellene vernünk, ami hihetetlenül nehéz feladat, egyben történelmi tett lenne, de ahogy most lebegnek, ahogy most röpülnek a lányok, nem elképzelhetetlen.

- A másik ágon Dél-Korea Norvégiával játszik a fináléért. A bronzmeccsre, az aranymeccsre melyiket választaná?
 - Annak tiszta szívből örülök, hogy az ázsiai ágat elkerültük, maradjunk inkább az európaiaknál. Jöjjön Norvégia.

- Sok magyar elutazott a meccsre, hogy tetszett a lelkesedésük?
- Egyszerű: a szurkolók miatt nyertünk. Nagyon összetett volt ez a találkozó, ha semleges pályán játszunk, nem biztos, hogy győzünk - ezzel a közönséggel viszont biztos volt, hogy nyerünk.

- Az elődöntőt egy másik pekingi csarnokba viszik, ahová nem kevesebb, mint 17 ezren férnek be. Netán erre is fel kell készíteni a csapatot?
- Remélem, kijön tízezer magyar, és akkor nincs probléma.