Amíg a kezdőcsapat a pályán volt, sima mérkőzésnek tűnt, a cserélgetésekkel viszont ismét nehéz pillanatok vártak a magyar nőikézilabda-válogatottra a franciaországi világbajnokságon, amely végül 33-20-ra legyőzte Kongó legjobbjait, ám a második játékrész 0-7-es szériáját és a váratlan hullámvölgyeket gyorsan el kell feledni.

Eddigi egymás elleni mérkőzéseik során 20 gólnál kisebb arányú győzelmet még nem aratott a magyar nőikézilabda-válogatott Kongó ellen - így remélni lehetett, hogy ezúttal nem ismétlődhet meg az a “csúfság”, hogy egy szerényebb képességű csapat a második félidő közepén még szorossá tudja tenni azt eredmény Németh András tanítványai ellen.A szakvezetés - nem a szójáték miatt - “sötét lónak” titulálta az ellenfelet, amelyről azt lehetett előzetesen tudni, hogy számos játékosa Franciaországban profiskodik, hogy az Afrika Játékokon ezüstérmet szerzett, ám a fináléban súlyos vereséget szenvedett Angolától, s hogy anyagi gondok ide vagy oda, alaposan megnehezítették a spanyolok dolgát vasárnap.

A két kimaradó ezúttal Tomori Zsuzsa és Balogh Beatrix lett.

Kongó kezdte az összecsapást, az első kapura lövést azonban Tóth eresztette meg, majd Vérten használta ki Kovacsicz kapufáját (2-0). A tétova támadójáték (kétszer is lépéshiba, illetve belemenés miatt vették el a labdát a kuvaiti játékvezetők) és a sok hiba révén a hatodik percre 3-3-ra alakult az eredmény.

Aztán Görbicz villant, egy pazar labdaszerzés után álompasszt adott Szamoránskynak, aztán Vérten szólózott, majd Tóth bombázott - pillanatok alatt 6-3-ra alakult az eredmény. A kitolt védekezésnek köszönhetően a “világ végéről” tüzeltek az afrikaiak, a 200. válogatott mérkőzésén védő Pálinger kiválóan védett, 8-3-nál időt is kért a kongóiak román mestere, Gheorghe Ionescu.

9-3-nál túlontúl is megnyugodott együttesünk, három kongói találat után Görbicz hetese, majd akciótalálata jelentett némi ébresztőt (11-6).

A huszadik percre már megnyugtató előnyt sikerült összehozni, kiderült, ha koncentrál a csapat, akkor a kongóiaknak semmi keresnivalójuk nincs. Franciaországi légiósok ide vagy oda, akadtak esetlen kézisek, még a dijoni Donguet sem okozott pozitív élményt - lehet, a tavaszi Achilles-ín-sérülése akadályozta a felugrásoknál…

Gyors lerohanást csak a magyar válogatottat tudott felmutatni, a kapuban gömbölyödő Patricia Yende csak abban bizakodhatott, hogy egy-egy lövést véletlenül eltalálja. A félidő 18-9-es magyar előnnyel zárult.

A második játékrészt ismét az addig kispadon ülők kezdték, Herr, Kirsner, Hornyák, Szucsánszky és Ferling is lehetőséget kapott - utóbbi (hasonlóan a Japán elleni összecsapáshoz) góllal mutatkozott be. Hornyák egy kétperces kisbüntetéssel köszönt be, Szucsánszki sem kímélte a kongói kapust (21-10).

A sorcsere azért nem járt zökkenőmentes átállással, Hornyák, majd Borbás büntetése miatt kettős hátrányban hagytuk kapaszkodni az ellenfelet, amelynek atlétikusabb játékosai éltek a nagyobb térrel.

Pillanatok alatt 21-16-ra (!) alakult az állás, Németh András dühösen kapta le a pályáról Kirsnert, visszaküldte Tóthot, Görbiczet és Pálingert. S ha egy üzlet beindul, az addig jobbára lepkéző Okombi kapus kirúgta Görbicz hetesét, majd a győri irányító kétperces büntetést is kapott reklamálásért.

Döbbenet, de 7-0-s szériát produkált Afrika jelenleg második legjobb csapata, Mehlmann képtelen volt gólt szerezni, s amikor Mavoungou kapufát lőtt tiszta ziccerből, a szakvezetés ki kérte idejét.

“Valakinek kapura kell lőni, abból van a gól!” - üvöltötte kétségbeesetten Németh András az egyperces fejmosás nyomán.

Tóth megfogadta klubedzője tanácsát - a Hypo balátlövője nagy góllal próbálta visszaadni a hitet társainak, ám Hornyák harmadik kisbüntetése ismét visszahozta a kongói nyomást. A 46. percben Mehlmann is megtalálta az utat a hálóig (23-18).

Csak a kezdősor volt képes felvenni a ritmust, Pálinger, Görbicz, Szamoránsky és Tóth remekelt, balszerencsénkre utóbbit egy ütés után le kellett támogatni, orrvérzése miatt Szucsánszki érkezett.

Az utolsó hét percnek már ismét komoly, nyolcgólos előnnyel vághatott neki a válogatott (28-20), a vége 33-20 lett. Spanyolország - de főleg a középdöntőbeli ellenfelek - ellen ennél sokkal nagyobb koncentrációra lesz szükség.

A mérkőzés végén Németh András, Rácz Marianne és Sinka László értékelte a mieink teljesítményét.

Németh András, a válogatott szövetségi kapitánya:

Az első félidő jól teljesítménye után, a második elejére teljesen szétesett a játékunk, de a végére ismét sikerült összekapni magunkat. A megnyert mérkőzés és a jelentős differencia ellenére mérges vagyok, mert még mindig nem sikerült tudomásul venni, hogy minden mérkőzésen végig koncentrálni kell!

Hiba volt az első félidőben jól működő sort teljesen lecserélni, viszont ha valaki kap 30 perc játéklehetőséget, bizonyítania kell, hogy a válogatottban a helye. Igyekszem minden játékost tűzben tartani, de nehéz, ha nincs mögötte megfelelő teljesítmény.

Remélem, hogy Mehlmannak ez a mérkőzés meghozta a lendületet, a későbbiekben nagy szükségünk lesz rá.

Rácz Marianne, kapusedző, egykori válogatott hálóőr:

A vártnál jóval gyengébb ellenféllel kellett megküzdenünk, a kongóiak nem tudták megismételni a spanyolok elleni teljesítményüket. A második félidő elején összeszedettebb lett a játékuk, megmutatták mivel akarják elérni az előzetesen kitűzött tizenharmadik helyet.

A mérkőzés elején sikerült felvenni a saját ritmusunkat, felpörögtünk, ennek köszönhetően megmutatkozott játékunk minden szépsége. A védekezésünk összeállt és az erősségünknek számító indításokat is sikerültek, sokat tettek még a játékhoz Görbicz klasszikus meglátásai.

Nagyon nehéz egy ilyen találkozón a legjobb megoldást megtalálni a cseréket illetően, a későbbiek miatt lehetőséget kell biztosítani mindenkinek, hogy ne álljanak sikerélmény nélkül a komolyabb feladatok előtt, egy ilyen mérkőzés azonban elbírja ezt. A lényeg, hogy nyertünk, most csak előre kell tekinteni és tovább menni a kijelölt úton.

Sinka László, az MKSZ főtitkára:

Függetlenül attól, hogy simán nyertünk, nem szeretem, ha elszórakozzuk a mérkőzés egy részét, nem jó az, ha az ellenfél megérzi, hogy bármilyen sansza is lehet, ma pedig ez történt.

Zökkenőmentesen zajlik a vb minden helyszínen. A franciák nagyon jó munkát végeztek, hihetetlenül figyelmesek a rendezők minden tekintetben, és szerencsére az érdeklődés is óriási minden összecsapáson.

Jelenleg a játékvezető állomány a legjobbakból és a sportdiplomáciailag indokolt országok képviselőiből tevődik össze. Igaz így nagyobb a hibázás lehetősége, viszont ha nem ilyen összetételt választan a nemzetközi szövetség, minden alkalommal csak ugyanaz a 8-10 ország lenne érdekelt. Magyar játékvezetők azért nincsenek, mert akik az IHF ranglista alapján itt lehetnének, a magyar besorolásban nem kerültek olyan helyre, hogy a világbajnokságon szerepelhessenek.

XVIII. nőikézilabda-világbajnokság. E-csoport:
Magyarország – Kongó 33-20 (18-9)
Nimes, 3000 néző
Vezette Al Mutawa, Al Suwailem (kuvaitiak)

Magyarország: Tóth T. 8, Görbicz 7 (2), Kovacsicz 5, Vérten 4, Mehlmann 3, Ferling 2, Szamoránsky 2, Szucsánszki 1, Szűcs 1.

Kongó: Itoua 5, Leroy 3, Bassarila 2, Donguet 2 (1), Menet 2, Assiana 2, Bouangoli 1, Okoye Mbon 1, Kimamba 1, Mavoungou 1.

Hétméteresek: 3/2, illetve 3/1
Kiállítások: 10 perc (Piros lap: Hornyák), illetve 6 perc

A csoport másik mérkőzésén:
Japán – Spanyolország 29-36 (17-15)

Miután a spanyol válogatott legyőzte Japánt, eldőlt, hogy a magyarok bejutottak a középdöntőbe. A két egyaránt négypontos gárda kedden 20.30-kor találkozik egymással, és amelyikük győz, az a maximális két ponttal megy tovább a legjobb 12 közé.

A magyarok ágán a spanyol, a román és a lengyel, valamint a német és a dél-koreai válogatott került a középdöntőbe.