A dán élvonalbeli Randers FC-nél szerepel próbajátékon ifj. Mörtel Béla, aki legutóbb az NB II-es MTE 1904-ben futballozott. Barátnője, Bódi Bernadett is a klub kézilabdacsapatában játszik. Remekül érzik magukat a skandináv országban.

Mörtel Béla édesapja az ETO egyik eredményes csatára volt a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején. Góljaival sokszor ragadtatta tapsra a zöld-fehér publikumot. A klub ma is komoly szerepet játszik az életében, jelenleg utánpótlásedzőként dolgozik az egyesületnél. Fia szintén labdarúgó lett, ifj. Mörtel Béla 14 évig volt az ETO játékosa. Kölcsönben szerepelt a másodosztályú Integrál-DAC csapatánál is, majd szerződést bontott a Rába-parti alakulattal. Legutóbb az MTE 1904 együttesét erősítette.

A 21 éves futballista két és fél esztendeje ismerkedett meg az Audi-ETO női kézilabdacsapatának játékosával, Bódi Bernadettel, azóta egy párt alkotnak. Április elején kiderült, hogy a válogatott jobbszélső a dán élvonalban szereplő Randers csapatában folytatja a pályafutását. Kézenfekvő volt, hogy Béla is követi kedvesét a skandináv országba.
„Korábban is beszélgettünk arról, ha Berninek lehetősége lesz külföldre szerződni, akkor én is vele megyek – mondta érdeklődésünkre ifj. Mörtel Béla. – Június első két hetében már együtt készültem a szintén élvonalbeli Randers csapatával, akkor azt mondták, július elején visszavárnak. Egyelőre a tartalékegyüttes – amelyet itt U21-es csapatnak neveznek – edzésein és felkészülési mérkőzésein veszek részt, legutóbb például kettő-egyre győztünk egy másodosztályú gárda ellen. Fél órát játszottam és sikerült egy gólpasszt adnom. Ezenkívül korábban két meccsen egy-egy félidőt szerepeltem és két gólt rúgtam. A terhelés ugyanakkora, mint otthon, ám a játék sokkal gyorsabb. A játékosok a passz után sem állnak meg, végigdarálják a másfél órás edzést. Magas növésű társaim vannak, nagyon sok kiváló légiós szerepel az együttesekben. Rettentően kemények, ám egyáltalán nem durvák vagy alattomosak. Az edzőm elmondta, látja rajtam, hogy képzett vagyok, ám az itteni ritmust még fel kell vennem. Bizakodó vagyok, ám akkor sem esem kétségbe, ha nem kapok szerződést. A közelben található Viborgban is várnak próbajátékra. A felnőttek bajnoksága már elkezdődött, a miénk csak augusztus 11-én rajtol. Maradni akarok Dániában, addig ütöm a vasat, amíg meleg."

A Randers felnőttcsapatának keretét böngészve egyébként ismerős névre bukkanhatunk. Stig Töfting korábban ugyanis a dán válogatott emblematikus figurája volt, ám nemcsak a játékával, hanem a balhéival is kitűnt a társai közül.

„Természetesen már én is hallottam róla, ám úgy tudom, hogy már nem nagyon játszik a csapatban. Sérülékeny, a derekával vannak komoly problémák. Azt hiszem, hogy inkább csak pályaedző az együttesnél."
Bódi és Mörtel egyébként remekül érzik magukat az észak-európai országban, mindenki kedvesen fogadta őket.

„Még az utazáskor, a repülőtéren történt meg velem a következő eset. A becsekkoláskor egy idősebb néni, aki a nagymamám lehetne, mosolyogva engedett előre. Ezen alaposan meglepődtem. Nagy a nyugalom itt, nincs az a rohanás és kapkodás, mint nálunk. Mindenki közvetlen velünk. Randers egy nyolcvanötezer lakosú város Koppenhágától háromszáz kilométerre, Viborg és Aarhus között."
A klub stadionja és a kézilabdacsarnok – akárcsak Győrben – egymás mellett található. Ráadásul a két fiatal sportoló lakása is a közelben fekszik.

„Reggel kilenc órakor már mindketten a fitneszteremben vagyunk, majd az edzések következnek, nyelvtanárhoz is járunk. Az angol mellett a dán nyelvet is igyekszünk elsajátítani. A klub bérli a lakást, nekünk csak a rezsit kell fizetni. Az életszínvonal elég magas, az étterem drága, ezért általában itthon étkezünk, a párom ugyanis remekül főz. Estére már nagyon fáradtak vagyunk. Igyekszünk azért a szórakozásra is időt szakítani, legutóbb például Aarhusban voltunk egy vidámparkban" – mondta befejezésül ifj. Mörtel Béla.